Bár Japán számos területén termesztenek teát, az össztermelés majdnem fele a Tokiótól délre (a helyi gyorsvasúttal alig egy órás útra) fekvő Shizuokából származik. Szintén híres terület a Kiotótól nem messze található Uji, amely az össztermelés csupán három százalékát adja, viszont az innen származó tea kiemelkedően magas minőségű. Nagyon jó minőségű teaként ismert, és a teljes mennyiség huszonöt százalékát adja a kagoshimai.

Japánban többféle módon termesztenek, ami azért is érdekes, mert mindegyik fajtát egy kicsit másként kell főzni. A leggyakoribb fajta a sencha, vagyis az a tea, amelyiket a napra kitéve termesztenek, szemben a gyokuróval, amelyik árnyékban nevelődik. Évente három, négy alkalommal szüretelnek, s midig az első szedésnek van a legjobb  minősége. Mind a sencha, mind a gyokuro elérhető őrölt formában is.

A késői szüretelésű tea neve bancha, amelynek a minősége alacsonyabb, mint az első szüretelésé. A bancha teából készülnek olyan különlegességek, mint a puffasztott rizzsel kevert genmaicha, vagy a pörköléstől vöröses árnyalatú és igen alacsony koffeintartalmú houjicha.

A tea minőségét és ezzel együtt az árát több tényező is befolyásolja. Így például a már korábban is említett, első szüretelésű tea jobb minőségű és drágább is, mint a későbbi szüretelésűek. A gyokuro tea pedig azért drágább a senchánál, mert ahhoz, hogy árnyékban neveljék épületekre van szükség, ami plusz költséget jelent.

Japán tea farm

Flickr by kuu nel

Mivel a tea frissen a legfinomabb, ezért nagy szerepe van a megfelelő csomagolásnak, ami megakadályozza, hogy a tea oxidálódjon. S végül vannak olyan japán teafajták, amik egyszerűen azért kerülnek többe, mint más típusok, mert finomabbak, ami nagyrészt a termesztés körülményeitől függ. Abban mindegyik zöld tea megegyezik, hogy szüretelés után gőzölik őket, hogy az oxidációt meggátolják, ami után a szárítás következik.